Kezdőlap
A Magicoval is tud győzni a csapat
- Részletek
- Kategória: Magico hírek
- Közzétéve: 2012. február 05. vasárnap, 20:02
- Írta: Super User
- Találatok: 466
Szombaton megdőlt egy tévhit, a Magico Ultras rácáfolt arra, hogyha szurkolnak, nem győz a csapat.
Titkon sokan várták az első mérkőzést, igaz, túlságosan nem bízott senki abban, hogy az FTC-PLER otthonában győzni fog a Mezőkövesd. Ennek ellenére kilencszer annyi kövesdi jelent meg az első idegenbeli túrán, mint az ősz végi csurgóin, veszprémin, amikor ketten voltunk. Igaz, Kövesdről csak öten mentünk, a többiek a Pesten tartózkodók voltak.
A tervek szerint két autóval, heten vagy nyolcan mentünk volna Pestre, végül Erzsókéknak közbeszólt a munkahely, így Körtével kiegészülve öten utazhattunk egy kocsiban. A pözsót egyébként a híradós intelmeknek megfelelően fölkészítettem a téli időjárásra, tettem bele egy plédet, meg egy termosznyi teát. A találkozó háromnegyed háromkor volt a Bravóban, Körte láthatóan nem volt már szomjas, de amikor rákérdeztem, elmondta, hogy amit iszik, az csak a második söre. Mármint ott, előtte volt még kettő, meg négy gyorsító is. Lukit még fölvettük a Barack utca végén, kíméletességből nem tréfáltuk meg, s nem csináltunk belőle hóembert. Anita és Tomi volt a negyedik és az ötödik ember.
Kicsit bíztunk abban, hogy takarítják az autópályát, hiszen már 4 napos matrica sincs, így 3000 forintba kerül, ha igénybe vesszük a színvonalas szolgáltatást.
Álmokba nem ringattuk magunkat, tehát nagyot nem csalódtunk, amikor láttuk, hogy a külső sáv járható, az is csak azért, mert az autók menetszele lefújja róla a havat. A belső szép havas volt. Fölvettünk egy szolid 90 km/h-s tempót, aki akart, megelőzött bennünket, de sikerült sort gyűjtenünk magunk mögé, egészen addig, amíg utol nem értünk egy nálunk is lassabb gépkocsioszlopot, amelyet a belső sávban, 80-nal, zavartalanul magunk mögött hagytunk. Aztán ezt eljátszottuk Hatvanig egy másik sorral is, majd beragadtunk néhány kamion mögé, amelyek hetvennel battyogtak, csak épp a belső sáv rosszabb állapotban volt, mint korábban. Mindeközben az autóban négy embernél hatalmas biztonságérzet volt, kényelmesen borozgattak, POHÁRBÓL, kedélyes zenehallgatás, beszélgetés folyt, s az árokban találkozunk kívánsággal engedték útjukra a bennünket megelőzőket, s itt-ott az út mellett sajnos láttunk is olyanokat, akik elkapták a szalagkorlátot, vagy az árokba csúsztak. Mindeközben én meg szorítottam, a kormányt is, meg, hogy bennünket ne érjen hasonló meglepetés. S végre láttuk is, hogy takarítják az M3-ast: persze a Miskolcra vezető oldalt.
Bagnál volt egy kis közjáték, a kapaszkodósávban volt szíves megállni egy teherkocsi, én pont előztem, viszont a kedves kamionok is, a hátsó szépen ránk is húzódott, szerencsére kb. másfél-másfél méter hely maradt a kocsi előtt és mögött, amikor beállt az egész sor. Végül megúsztuk, sikerült utána megelőzni a kamionsort. Az állapotokat látva úgy döntöttünk, hogy inkább nem az M31 és M0-on közelítjük meg a csarnokot, hanem a fővároson keresztül. Érdekes, de Gödöllő után azt várná az ember, hogy jobban néz ki az út, hát nem úgy volt. Pesten nem sok fogalmunk volt, hogy merre van a csarnok, Vecsés felől viszont tudtuk, úgy voltunk vele, hogyha ott kötünk ki, akkor sebaj, legalább tudjuk, merre kell menni. Mondani sem kell, úgy lett. Ja, és a pesti különítmény tagjai sem tudták, hol kellene lekanyarodnunk az Üllőiről. Jó negyedórával kezdés előtt ott voltunk a csarnoknál, s meglepődve tapasztaltuk, hogy polgárőrök irányítják a parkoló autókat, elég sokan álltak a csarnok mellett. meg is kérdeztük, hogy van más rendezvény is, de azt mondták, ezek mindannyian meccsre jöttek. A bejutás nem volt körülményes, bár Anita kényeskedett, hogy ne kelljen a hóban gázolnia tornacipőben, így Tomi a hátára vette, de visszafelé ezt már nem tette meg, mondván, meg szeretné előzni a lumbágója kialakulását.
A pesti banda már ott volt, hol máshol, mint a büfében. Szépen elfoglaltuk "megszokott" helyünket, s szépen gyülekeztünk. Összesen 17-18-an voltunk, besegítettek a tiszaföldváriak is, ezúton köszönet Magyar Csabiéknak a szurkolásért! Úgy gondoltuk, ne érje szó a ház elejét, s mínusz tízig szurkolunk, utána mondhatjuk, hogy ilyen időben ezért jöttünk el?. Nos, szerencsére a meccs rácáfolt erre a forgatókönyvre, s végignyomhattuk mindkét félidőt, a repertoárból elég sokat előadtunk, volt, amit 3-4 percig énekeltünk, s volt felelgetős, meg 3-2-1 Kövesd! is. Az új játékosok elég jó benyomást tettek mindenkire, s a csapat is biztatóan mozgott. a hazai drukkerek az első félidőben még néha meg is szólaltak, de a másodikban a dobolásuk is abbamaradt. A végén a csapat ünnepelt, de tanítani kell még őket a győzelmi ünneplős koreográfiára. A pacsizásban kissé akadály volt a nagy magasság, de néhányan megoldották, fölmásztak a bordásfalra.
A kellemes élményeket beárnyékolta, hogy az egyik kidobó nehezen viselte az örömünket, különösen Zacsiét, akit sajnos először csúnya beszéddel, majd ütéssel tessékelt ki a csarnokból. Zacsi külön ment le, a többiek még nem értek le a büféhez, így nem tudták ezt megakadályozni.
A hazafelé út szerencsére sima volt, gyér forgalom, s sűrű hóesés volt, hótolóval természetesen nem találkoztunk. Egy mekis megállót iktattunk be, Körte, akárcsak az odautat, a visszát is végigaludta, így nyugi volt. Összességében egy jó túrán vagyunk túl, de reméljük, még egyszer nem kell ilyen időjárásban útra kelni.
